Tavaly nyáron történt. Már hazafelé tartottam Palermoból, persze fáradt és kimerült voltam mint az állat, nem is tudom, hogy akkor már hány napja voltam úton. A lényeg, hogy kialvatlanul, mert csak kb. egy órát tudtam pihenni olasz útépítőmunkások autójának utánfutóján egy benzinkúton, aztán az egyik útépítőmunkás elfuvarozott a komphoz mert hatalmas vihar volt. Kinéztem az ablakon és láttam a sötétben, hogy egy világítótorony teteje lángol és szakadt az eső is, elég ijesztő látvány volt! Aznap este előtte találkoztam egy rendőrrel is aki épp melóba tartott és elmeséltem neki is a kalandjaimat és csak úgy adott 40 eurót és mondta, hogy vigyázzak magamra. Meg a benzinkúton is összespanoltam mindenkivel, nekik szintén tetszett az utazásom és adtak ajándékba szendvicset meg jó kis olasz kávét 
Na pont sikerült elérnem a Villa San Giovanniba tartó kompot (remélem jól írtam de nem biztos:D ) és mikor felszálltam a fedélzetre még mindig esett az eső és sötét volt. Mivel Szicíliát kb. 3 km választja el a tengeren a csizma orrától ezért kb. negyed óra az út. Lent hagytam megint a bicajt az autóknál és felmentem az emeletre nézelődni Amíg átért a komp Messinából a tényleges olasz csizmába addig felkelt a nap is. Kiértem a szárazföldre, ami nem is volt olyan száraz, mert mindenhol sártenger volt és nagyon rossz, nyirkos idő, ami megnehezítette a tekerést, na meg az is, hogy kora hajnal volt és az átlagos életemben ilyenkor szoktam a másik oldalamra fordulni álmomban, nem pedig hegyeknek felfele tekerni. Mégis jól éreztem magam, mert nem mindennapi élmény volt, sokszor megálltam, hogy a tájban gyönyörködjek ami mindig újra és újra lenyűgözött. Ahogy az a tudat is, hogy hajnalban tekerek a legdélebb Olaszországban, Reggio Calabriában, közvetlenül a tenger mellett, kis kanyargós utakon és nagyon hangulatos építmények mellett, úgy, hogy minden kihalt, autóval se nagyon találkoztam, szerintem még aludtak az emberek ilyen korai órákban Ezt a képet az egyik kis pihenőmnél fotóztam, mert szerintem gyönyörű
Na pont sikerült elérnem a Villa San Giovanniba tartó kompot (remélem jól írtam de nem biztos:D ) és mikor felszálltam a fedélzetre még mindig esett az eső és sötét volt. Mivel Szicíliát kb. 3 km választja el a tengeren a csizma orrától ezért kb. negyed óra az út. Lent hagytam megint a bicajt az autóknál és felmentem az emeletre nézelődni Amíg átért a komp Messinából a tényleges olasz csizmába addig felkelt a nap is. Kiértem a szárazföldre, ami nem is volt olyan száraz, mert mindenhol sártenger volt és nagyon rossz, nyirkos idő, ami megnehezítette a tekerést, na meg az is, hogy kora hajnal volt és az átlagos életemben ilyenkor szoktam a másik oldalamra fordulni álmomban, nem pedig hegyeknek felfele tekerni. Mégis jól éreztem magam, mert nem mindennapi élmény volt, sokszor megálltam, hogy a tájban gyönyörködjek ami mindig újra és újra lenyűgözött. Ahogy az a tudat is, hogy hajnalban tekerek a legdélebb Olaszországban, Reggio Calabriában, közvetlenül a tenger mellett, kis kanyargós utakon és nagyon hangulatos építmények mellett, úgy, hogy minden kihalt, autóval se nagyon találkoztam, szerintem még aludtak az emberek ilyen korai órákban Ezt a képet az egyik kis pihenőmnél fotóztam, mert szerintem gyönyörű
