A Cycle Warrior's Journey

A Cycle Warrior's Journey

Egy nap Dubrovnikban

2018. február 01. - Boxie the Foxy

Dubrovnikban voltam és reggel volt, azt terveztem, hogy megpihenek egy kicsit a folyamatos biciklizés után és egy napig felfedezem a várost, bejárom az egészet, pihenek és strandolok. De a bicikli megnehezítette volna a dolgomat ezért gondoltam kikötöm egy biztonságos helyre ahol van kamera is, nehogy ellopják. Meg is pillantottam egy igazi luxus szállodát és bementem a recepcióra megkérdezni, hogy kiköthetem-e a parkolóba a bicajt és majd este jövök érte. Annyira jófej volt a recepciós, hogy még azt is mondta, hogy adjam oda a cuccaimat és berakja a pult mögé, így egész nap szabadon mászkálhattam anélkül hogy vigyázni kellett volna bármire. Mikor elindultam a hoteltől akkor leszólított egy buszvezető bácsi, hogy honnan jöttem stb. és elcsevegtünk aztán adott egy palack vizet útravalónak a hűtőből.  Király volt az egész nap, pont ahogy terveztem, felfedeztem a várost, fürödtem a strandon, rengeteg fényképet csináltam, még a Vastrónba is beleültem aztán estefelé visszamentem a hotelhez, és mivel ilyen jófejek voltak gondoltam fogyasztok is náluk valamit ezért vettem egy hideg sört és kiültem a teraszra a magam hátizsákos utazó módján a pezsgőző öltönyös meg estélyis előkelő vendégek közé. És ott találkoztam a buszsofőrrel és megint eldumáltunk, közben oldalra néztem mikor ment le a nap és felkiáltottam, hogy te jó ég de szép! A fényképen is szépen néz ki de élőben egyenesen lenyűgöző volt ez a naplemente! Gyorsan csináltam is róla egy képet, az emberek pedig furán néztek rám, hogy miért örülök ennyire ilyesminek. Aztán végül a buszsofőr megengedte, hogy az üres buszban aludjak mert neki meg a hotel biztosított szobát, úgyhogy lett szállásom is egy üres buszban ingyen.  Jó kis nap volt! 

Az olasz csizma orrában, úton hazafelé

Tavaly nyáron történt. Már hazafelé tartottam Palermoból, persze fáradt és kimerült voltam mint az állat, nem is tudom, hogy akkor már hány napja voltam úton. A lényeg, hogy kialvatlanul, mert csak kb. egy órát tudtam pihenni olasz útépítőmunkások autójának utánfutóján egy benzinkúton, aztán az egyik útépítőmunkás elfuvarozott a komphoz mert hatalmas vihar volt. Kinéztem az ablakon és láttam a sötétben, hogy egy világítótorony teteje lángol és szakadt az eső is, elég ijesztő látvány volt! Aznap este előtte találkoztam egy rendőrrel is aki épp melóba tartott és elmeséltem neki is a kalandjaimat és csak úgy adott 40 eurót és mondta, hogy vigyázzak magamra. Meg a benzinkúton is összespanoltam mindenkivel, nekik szintén tetszett az utazásom és adtak ajándékba szendvicset meg jó kis olasz kávét  Na pont sikerült elérnem a Villa San Giovanniba tartó kompot (remélem jól írtam de nem biztos:D ) és mikor felszálltam a fedélzetre még mindig esett az eső és sötét volt. Mivel Szicíliát kb. 3 km választja el a tengeren a csizma orrától ezért kb. negyed óra az út. Lent hagytam megint a bicajt az autóknál és felmentem az emeletre nézelődni  Amíg átért a komp Messinából a tényleges olasz csizmába addig felkelt a nap is. Kiértem a szárazföldre, ami nem is volt olyan száraz, mert mindenhol sártenger volt és nagyon rossz, nyirkos idő, ami megnehezítette a tekerést, na meg az is, hogy kora hajnal volt és az átlagos életemben ilyenkor szoktam a másik oldalamra fordulni álmomban, nem pedig hegyeknek felfele tekerni. Mégis jól éreztem magam, mert nem mindennapi élmény volt, sokszor megálltam, hogy a tájban gyönyörködjek ami mindig újra és újra lenyűgözött. Ahogy az a tudat is, hogy hajnalban tekerek a legdélebb Olaszországban, Reggio Calabriában, közvetlenül a tenger mellett, kis kanyargós utakon és nagyon hangulatos építmények mellett, úgy, hogy minden kihalt, autóval se nagyon találkoztam, szerintem még aludtak az emberek ilyen korai órákban  Ezt a képet az egyik kis pihenőmnél fotóztam, mert szerintem gyönyörű 

 

süti beállítások módosítása